Kifogás
- Tudnál nekem segíteni? - kérdezte tőlem.
- Persze, mondd miben - válaszoltam.
- Edzésterv kellene, valami gyúráshoz. - mondta nekem. Elgondolkodtam. - Miért akarsz gyúrni?
- Hízni akarok. - válaszolt, kissé ingerülten.
- Jol van. - majd folytattam - Kajálással hogy állsz? - kérdeztem.
- Eszek rendesen.
- Ez mit jelent?
- Azt hogy kajálok, amennyi belém fér. - felelte teljes magabiztossággal.
- Helyes. Akkor egyél többet. Csináld ezt egy hétig, majd gyere vissza és mond el, mennyivel ettől többet és milyen kajákat... - feleltem, várva a reakciót. Itt dől el minden.Itt, ahol az elhatározottságát vizsgálod a leendő tanítványnak.
- De már nem tudok többet enni, nem fér belém - válaszolta kétségbeesetten.
- Muszály lesz, másképpen nem fogsz nőni - vágtam vissza.
- De mikor, hogyan?
- Mondjuk kezd a reggelivel. mit reggelizel?
- XYX gabonapelyhet kakaóval - mondta.
- Az nem jó, cseréld le zabpehelyre kakaóval. - feleltem. Kissé elvetettem a súlykot, arrogáns voltam vele és főnökösködő.
- De nincs időm többet enni, így is fél hatkor kelek. - vitatkozott.
- Az ciki, kénytelen leszel korábban kelni - ekkor már letett a kondizási szándékról, én folytattam, hogy megértsen - A gabonapehely alapból egy levegővel felfújt cucc. Szerinted a levegőtől hízni fogsz? Nem. Kénytelen vagy korábban kelni. Valamit valamiért. Miért gondolod, hogy nőni fogsz ha ugyanannyit eszel mint eddig, amitől egy dekát sem híztál?
- Nekem erre nincs időm, hogy többet egyek és nem bírom állandóan ugyanazt kajálni.
- Arra van időd, amire szakítasz és annyi eredményed lesz, amennyit bele fektetsz, hogy elérd azt. Szerinted én egy nap hányszor eszek zabpelyhet? 4x. A testépítők is évekig mindennap ugyanazt eszik. Te nem akarsz testépítő lenni, így csak ezt az egy szabályt kell betartanod. Egyél többet és figyelj oda hogy mit eszel. Ha elhatároztad magad, majd szólj.
Ekkor megsértődött és abbahagytuk a csevegést. Sosem fog szólni. Az egoja fontosabb mint a valós közérzete. Egyékbként ő egy hölgy, akivel beszélgettem és csak fel akart szedni pár kilót. Lehető legegyszerűbb feladat. Ettől függetlenül csak ennyit hallottam az egészből: Kifogás, kifogás, kifogás. Nem foglalkozom olyanokkal, akik képtelenek tenni a céljaikért, csak várják a sültgalambot és hogy mások dolgozzanak helyettük, akár férfiak, akár nők. Én megmondom hogyan érjék el amit akarnak és ha mindent úgy tesznek, akkor sikerül is. Ha nem tetszik a rendszer, akkor menjenek azon az úton nélkülem végig és majd kapnak egy középszerű eredményt. A sportra, különösen a testépítésre még hobbi szinten is hatalmas áldozatokat kell meghozni. Cserébe még hobbiszinten is izmosabb és /vagy formásabb leszel, mint az átlag. Cserébe olyan világba csöppensz, olyan emberek közé, akiknek a nagyrésze az egész életet szereti, bármilyen társadalmi rétegből jöjjön. Legyen akár minimálbéres biztonsági őr, legyen akár öltönyös cégvezető vagy rózsaszín "eszű" barby. Mindegyikükben van egy közös: Kitűznek maguk elé egy célt és képesek mindent alárendelni,hogy ezt elérjék.
Mindenki magának dönti el, hogy nyavajog és kifogásokat keres, s ugyanolyan marad, mint volt. Vagy felkel és megszerzi amit akar, kerüljön ez bármilyen szenvedésbe. BÁR-MI-LYEN fájdalmakba és nélkülözésekbe.
Mikor egyik májusi napon egykezessel nyomtam fekve, ferdepadon, nagy volt a súly én pedig nem figyeltem a testemre. Csak nyomtam és nyomtam, nem számított semmi csak az ismétlés, csak hogy érezzem a súlyt ahogy feszülnek a mellizmaim. Ahogy gépként dolgoznak. Aztán az egyik ismétlésnél a vállcsontom elcsúszott a helyéről, mert nem figyeltem. Hirtelen az egész balkarom begörcsölt, az össze ín, izom húzódott, a súlyzót leejtettem magam mellett a földre, a koppanásra mindenki rámfigyelt. Kezembe alig volt erő, ujjaim mozogtak, de húzódott az egész. Ekkor balra néztem, felkarcsontom oldalra-hátra el volt csúszva és húzta az összes szövetet. Felültem a padon, ledobtam a másik súlyzót az ölemből. Jobb kezemmel megfogtam a bal csuklómat és egy erős mozdulattal megrántottam a bal karomat előre. Hatalmas roppanással tettem a helyére a bal vállamat. Baromira fájt, majd elmúlt a fájdalom. Pihentem 5 percet. Majd úgy döntöttem, befejezem amit elkezdtem. Leedzettem a mellemet, majd csuklyáztam egyet. Másnapra bedagadt, egy hónapig pihentetni kellett volna. Egy hétig így is tettem. Feladtam volna egy célomat, csak mert az egyik vállam befuccsolt? Dehogy. Hisz nem léfontosságú a célom eléréséhez. Akkor már nem élnék.
Nyertesek csak a legjobbakból lesznek. Azokból, akik képesek a biztonságot feláldozni a győzelem oltárán és mindent fel mernek tenni egy lapra. S ha elvesztik képesek hozzá vigyorogni egyet és még többet feltenni tétnek. Kifogásokkal még senki nem érte el az álmait...
