Fókuszálj
Itt vannak az ünnepek. Félrekajálás dilemma a sok kondisnál… Együnk-e a nagymama tele cukrozott almáspitéjéből – vagy használjuk másra? :D Együnk-e sültkolbászt hurkával és körítésként esetleg házilag sütött fehérkenyérrel? Ilyen kérdések merülhetnek fel…
legalábbis az elvetemültebb, fanatikus testépítőknél. Én úgy gondolom, szükség van néha egy kis félrekajálásra. Nem, nem azért, mert „úgyis tömegnövelés van” és mert „kell a testnek a változatosság”. A tested nem hiszem, hogy a tápanyag dús kaja helyett élvezni fogja hirtelen a szemétkaját, de az emberi elme igényli a változást (Ami egy paradoxon. Az ember szeret változtatni de nem szereti ha mások változnak...).
Érdekes, hogy az elvetemült szót negatívként értelmezik az életben, pedig az elvetemültség szüli a sikert – többek között. Ha nem vagy kellően elszánt egy cél érdekében, nem akarod megszerezni a győzelmet és nem vagy képes elfogadtatni magaddal az érzést, mely sugallja „igen, ez nekem jár” akkor az esélyét is elveszted a célod megvalósításának.
A legtöbben már itt elbuknak. A kishitűségük miatt vesztik el a győzelem esélyét. Pedig ha csak a kicsiben hiszel, miért lennél alkalmas a nagy elnyerésére?S hogyan kapcsolódik mindez a testépítéshez?
- Úgysem nyomom ki az X súlyt, nem vagyok olyan erős – mondják sokan.
A legérdekesebb az egészben, hogy mindezt már akkor teszik, amikor a kezükben van a rúd és a legjobban szükséged lenne a koncentrációra. Figyelni kellene arra a bizonyos pillanatra, hogy az összes energiádat az izmokban összpontosítsd a fejedben pedig csak a pontos irányításra koncentrálj. Az irányításra, hogy a megfelelő helyen dolgozzanak az izmok. Persze van, hogy ilyenkor sem jön össze, amit akarunk, de ez már nem a mi hibánk, nem a bénázás eredménye. De mindenki látta már, ahogy egy nagy súlyt kinyom valaki és közben felemeli a lábait, mert nem bírja és hozzá még egy „nem megy” elhörgött foszlányt présel ki. Vajon kiment volna neki a súly, ha azt az energiát amit a lábai kapálódzására és a szavak kipréselésére használt, a súly kitolására irányította volna? Valószínűleg igen.
Ha már úgyis a fekvenyomást hoztam fel példaként, nekem személy szerint egy elég egyszerű gyakorlatom van a fókuszálásra. Mielőtt kiemelem a rudat, abban a bizonyos három másodpercben az összes izmomat megfeszítem, amit használni fogok a nyomásnál. Különösen az alkaromat. Mert biztonságot nyújt, hogy kézben tartom a dolgokat. Érzem ahogy nem fog a „hegy” a mellkasomra omlani, mert én tartok ellent neki, legyen az a testsúlyom 0.XY-szorosa. Tartsd meg az irányítást a tested felett. Mindig.
Szóval… élvezzétek az ünnepeket és még ha egyedül töltitek, akkor is találjátok meg a pozitívumot benne. Kezdve ott hogy van szabadidőtök, töltsétek hát pihenéssel és tervezzétek meg a jövőbeli céljaitokat. Mert tervezés nélkül hiába akarsz bármit elérni, nem teszel többet annál, mint a légy az ablakban tavasszal: Látod odakinn a zöld fát, de mindig nekimész a tiszta üvegnek, pedig a másik ablakszárny nyitva van, csak körül kellene nézned.
Ui.: Szerdán vérvételen voltam. Ma hétfő van és bezöldült a helye. Meg a bicepszem belső-alsó fele is. Remélem „csak” elpattant pár hajszálér. Lehet, hogy másnap nem kellett volna egy brutális váll és karedzést nyomnom, de akkor nem fájt – annyira.
