New Year
Nem, nem tűntem el. Már a második napon folyik gőzerővel az edzés a régi tervvel, régi ismerősökkel, régi teremben és újult erővel.
A Brutal Anadrolt két napja szedem. Tesztoszteronszint-növelő. Az én koromban erre még nem lenne szükség, a szervezetem teljes erőbedobással termeli a hormonokat. Szerintem pedig ez a cucc rátesz még egy lapáttal. Csak fel ne robbanjon a kazán a túlzott teljesítménytől :)
Jobb a mentális és fizikai fókuszom, teljesen oda tudok figyelni arra, amit csinálok, semmi sem vonja el a figyelmem. A szívem annyira zakatol, mintha energiaitalt küldtem volna kávéval – természetesen felrázva, nem keverve :P
Ma egy egész kellemes karedzésen vagyok túl, igaz, elég lassan haladtunk, a 45 perc helyett fél órával tovább tartott az edzés, de többen voltunk, nem egyedül edzettem.
Tudjátok, egyik hideg délelőtt a téli szünetben az ágyamon ültem, odakinn szakadt a hó, nekem pedig eszem ágában sem volt kimenni. Sőt, még kikelni sem az ágyból így visszafeküdtem és szabadon engedtem a fantáziámat. Köze nem volt a sporthoz az amin az eszem járt – nem rosszra gondolni. Aztán a kreatív és színes fantáziálás közepette valahogyan egy konditerembe keveredtem (Biztosan a hirtelen begörcsölt vádlim emlékeztetett arra, hogy vannak izmaim).
Az iskolában van tehetségkutató verseny, vannak ünnepi rendezvények, vetélkedők és sport események, de kifejezetten gyúrósoknak nincs semmilyen rendezvény. Ez érthető lett volna még 10 éve, amikor csak a sötét sikátorokban vagy a füstös bárok ajtajában találkoztál az erősportok iránt érdeklődőkkel, de ez mára már megváltozott. Amatőr és hobbi szinten számottevő közösség jár az iskolába, akik érdekeltek a konditerem sportágaiban. Így fejben elkezdtem megszervezni egy versenyt, ahol baráti keretek között a különböző osztályba járó és különböző edzőteremben szenvedő és önmagukkal nap, mint nap küzdőknek csinálunk egy rendezvényt, ahol összekovácsolódhatnak és az erejüket is összemérhetik. Elsősorban az a cél, hogy összehozzuk a társaságot, társaságokat és mindezt a legjobban – férfiak módjára – versennyel lehet megtenni, ahol nem egymás ellen küzdünk, hanem önmagunk ellen.
Erőemelés, testépítés, hobbigyúrás, fekvenyomás… Minden sportágban van egy közös pont. A fekvenyomás. Népi hagyomány szerint – egyébként helytelenül – az erő mértéke lett a gyúrósok között. Az átlaggyúrós minimum rákérdez, mennyit nyomsz fekve de még a kocsmában a 60-as alkoholista is azzal kezdi ha az övénél nagyobb karod van: „Osz’ te gyú’sz? Osz’, mennyit nyomsz ki?” Még egy ok a millióból, amiért nem megyek ilyen állatfaj közelébe, de ha bekeveredem és elkerülhetetlen a párbeszéd, egy irdatlan baromság benyögésével lehet megoldani gyorsan a helyzetet… :))
Szóval… Amatőr fekvenyomó versenyt szervezek az iskolában. Ez már régi ötlet, előző edzőtársammal pattant ki a fejünkből, de ekkor még a közösség nem volt erre kiforrott, nem voltak meg a körvonalak, ki akarja komolyan venni és ki az, aki csak játszani jár.
Így történt, hogy azon a téli reggelen elővettem a laptopot és elkezdtem megfogalmazni a részleteket és összeállítani mindent. Szerencsére mindenhol segítő szándék lakozik, a sport helyi(intézményen belüli és kívüli) szereplőiben ugyanúgy, mint a sport támogatóiban.
Persze, akadnak negatív hangok, melyek között egyértelműen a legerősebb: „Minek menjek, XY úgyis XY kg-t nyom, úgysem nyerek.” Én úgy gondolom, itt – helyezés ide, verseny oda – a részvétel a fontos, nem a győzelem. A részvétel, hogy megmutatod, igen te is itt vagy, ide tartozol és érdekel a sport, szereted csinálni, sokkal fontosabb a győzelemnél. Persze, puszta érdeklődőket is szívesen látok, sőt, örülök ha vannak akiket érdekel, mi van a színfalak mögött, hogyan működik egy ilyen rendezvény.
Jelenleg az utolsó simítások zajlanak a szervezésben…Holnap lábedzés. Két hónapja – betegség, iskolaszünet – nem volt lábedzésem... Legyünk optimisták: Nem fog fájni. :)
