Belső értékek
- Nem jössz Xy-ra, erőemelő versenyre? – kérdezte egy jóbarátom.
- Nem, köszönöm, kihagyom. Engem nem vonz a versenyzés – válaszoltam – Ha van helyi verseny, elindulok rajta, lássam mire vagyok képes, de engem nem vonz a versenyzés. – mondtam. Majd témát váltottunk…
Nem vonz az erőemelés. Én a testépítést kedvelem, a hatalmas – és a lényeg – arányosan kidolgozott izomzat jobban lenyűgöz. Az erősportoknak ez a vállfaja áll közel hozzám,,,, számomra elegendő a kisebb versenyeken elért eredmények okozta tudat, hogy erőben sem kell szégyenkeznem. Szívesebben látnám magam hatalmas izmokkal, barna bőrrel csontszálkásan egy színpadon sok ember előtt, mint hatalmas súlyok megmozgatása közben. Nekem ez az oldala tetszik. Másoknak pedig a másik oldal. Szeretek testépítő edzéseket végezni, szeretek azzal foglalkozni, hogy X izomcsoportom el van maradva, akkor jobban dolgoztatjuk, ha a mellizmom felső része le van maradva a vállaim méretéhez képest, akkor jobban odafigyelek rá és ha a combhajlítóm vastagabb/vékonyabb a combhajlítómnál, akkor azzal törődjek. Szeretem az egészséges étrendet és szeretek három-négy óránként enni( és hallgatni a csodálkozásokat hogy miért eszek csak egy tányérral, s elhallgatni hogy én ma már 1023213-edjére eszem :) ). Persze, néha kivételt teszek de nem vagyok versenyző és nem is célom, viszont nem akarok az edzéseimen és a táplálkozási szokásaimon változtatni. I like this sport. Ennyi.
Fent említett ismerősöm és csapata szép eredményeket értek el és örülök hogy ilyen emberek vesznek körül, akik sikeres sportolók és a magánéletben is lehet rájuk számítani. Ahogyan egy versenyen is. Egyébként az erőemelés szépségeihez tartozik, hogy a sportolók nem csak az edzéseken, a versenyeken is segítik, bíztatják egymást. Az „ellenfeleket” is, nem csak a csapattársakat. Szándékosan zárójelbe tettem az ellenfél kifejezést,,, hisz ebben a sportban nem a másik versenyző az ellenfél. Az ellenfél mindig önmagunk. A saját határaink, korlátaink legyőzése a cél és ezt honorálják a díjakkal, nem a másik ember leküzdését.
Van egy régi mondás: „Aki képes legyőzni önmagát az verhetetlenné válik.”
Az erősportokban minden percben a saját határaink ellen küzdünk. Minden alkalommal, amikor egy falat rizzsel többet erőszakolsz le a torkodon, mint tegnap. Amikor egy ismétléssel többet csinálsz, mint tegnap. Amikor 2 kilóval több súlyt emelsz meg, mint tegnap. Amikor 2milliméterrel nő a karod egy hónap alatt és nem adod fel. Amikor az élet közbeszól és te mégis lemész és edzel. Amikor hatalmas viharban a cikázó villámok között sétálsz el az edzőterembe annak ellenére, hogy az összes haverodról tudod, nem jönnek. Amikor hajnali 5kor kelsz, hogy ne a nyári 35fokban kelljen a tűző napon kocognod és amikor már két napja nem ettél csak száraz rizst és párolt csirkemellet, maximum napi fél liter vízzel és úgy nézel ki,mint egy múmia, úgy érzed magad mintha anorexiás lennél és teljesen ki vagy készülve. Rengeteg ilyen helyzet van nap,mint nap amit az átlagember nem lát. Ő csak hatalmas vadállatokat lát ordítva, eltorzult arccal felállni a súlyokkal vagy szálkás, erezettségtől duzzadó napbarnított testeket egy színpadon vigyorogva pózolni…
Több van az erősportok mögött, mint az oly sokszor emlegetett testképzavar. A legtöbben a küzdelemért, a kitartásért, állóképességért és az élvezetért csinálják, az egészségért és a jobb közérzetért. S nem utolsósorban az elismerésért, hiszen valójában nem ahhoz kell a legtöbb kitartás, hogy megemlj egy relatív nagy súlyt. A kitartás akkor kell, amikor éveken keresztül néhány kilóért küzdesz. Itt buknak el a legtöbben és adják fel. Ők azok, akik valóban a külsőségek miatt edzenek és képtelenek a magasabb szintű, belső értékek megértésére…De…nem mindenki születik győztesnek.
