Mit és Hogyan...
Egy hónapja nem írtam de ez nem jelenti, hogy abbahagytam az írást. Az embert a tettei mutatják meg, szól a közhely... Most a tettekről lesz szó. A legtöbben annyira felszínesen gondolkodnak hogy elakadnak a MIT? kérdésnél, majd hibás következtetéseket vonnak le és magukba zuhanva csodálkoznak, ha csalódnak a másikban. Nem az számít MIT tesz egy ember nem számít hogy jót vagy rosszat cselekszik. Ez úgyis csak egy nézőpont. Nincs jó vagy rossz dolog. Az, ami valójában számít egy másik kérdőszóval írható le: HOGYAN. Hogyan teszi, amit csinál? Nézz meg egy embert és láss túl azon, hogy neked szimpatikus-e amit csinál. A „mit csinál?” csak az agyad etetése szeméttel. Nézz mélyebbre és arra figyelj, hogyan csinálja amit tesz. A MIT kérdéssel megláthatod hogy neked tetszik-e ami neki is. A mit kérdéssel egymásra találhatnak a közös érdeklődések, de hamar csalódhatunk az emberekben „egy klikken belül” is. Ebből lesznek a széthúzások és az „oldalak”. Ebből lesz a csalódás, a fájdalom és egy csomó negatív szemét.
Figyeld meg az embert, figyeld amit csinál, azt HOGYAN csinálja... Itt találhatsz hazugságot, szenvedélyt, bátorságot, kitartást, félelmet, feladást, lustaságot, dühöt, önzőséget, tiszteletet, szeretetet és még ezernyi érzést. Mind megmutatják hogy milyen emberrel állsz szemben. A MIT kérdéssel csak a fejébe láthatsz egy embernek, a HOGYAN a lelkébe mutatja az utat. Ha pedig valakinek nem ismered a lelkét akkor könnyedén csalódhatsz( beszophatod, megszivhatod, rácseszhetsz stb. ) az emberekben. Vajon felad mindent amit elkezd? Végigcsinálja amit elkezd ha bele is pusztul? Nagy hévvel indul neki és utána semmi nem lesz belőle? Ha ehhez így áll, az élet többi részéhez is így fog hozzáállni? Költői kérdés. Mindez ott kapcsolódik a testépítéshez, hogy néhány napja megkérdeztek:
- Szerinted mi dönti el azt, hogy ki fogja vinni itt valamire és ki az aki csak bejön és szerencsétlenkedik?
- Nézd meg hogyan áll a dolgokhoz, hogyan éli az életét és megtudod. – válaszoltam.
Persze, ezt rengetegen nem értik. Alig két embert ismerek aki nem csak megérti, hanem a mindennapokban is a fenti elv alapján áll az emberekhez. Nézz mélyebbre a külsőségeknél és meglátod a győzteseket,a veszteseket és a törtető reménységeket.
A lábaimmal nem vagyok kibékülve. A formájuk megfelelő, szemből a négy combfej látszik, oldalról a lábbicepsz szintén. Olyan , mint a karom. Szemből kicsi, oldalról nagyobb. Alaptétel az életben, hogy a lehetőségek mindig ott vannak előttünk: Ahogy a konditeremben nézelődtem a kezembe került egy Your Body magazin, amiben pont a hardcore lábedzéshez adtak néhány tanácsot... Az én guggolás, kitörés, merevlábú felhúzás + „fordított fekvőtámasz” lábedzésem egy pinalegyezés( annak ellenére, hogy a harmadik széria guggolás után sokszor ájulás határon vagyok és magamban imádkozom hogy a keringésem ne adja fel...). Holnap úgy is a lábaimat edzem, ideje lesz kipróbálni az új edzéstervet...
