Bemutatkozás
Sziasztok, kedves Olvasók! :)
16 éves vagyok, másfél éve foglalkozom súlyzós edzéssel, és fekvenyomóként versenyzek is. Jelenleg a fekvenyomó magyar bajnokságra készülök, itt olvashattok majd az edzéseimről, a fejlődésemről, étkezésről, ruházásról meg ami még eszembe jut :) egészen a Nagy Napig, október 30-ig.
A kezdetek
Pár éve átlagos kis 13 éves könyvmolyként kerültem a gimibe: alacsony kislány, 40 kiló vaságyastól, nulla izom, középsúlyos gerincferdülés. Az első tesiórákba majd' belehaltam: alig bírtam hazamenni, úgy fájt a csípőm a sok futástól, a fekvőtámaszom pedig abból állt, hogy leengedtem magam, ameddig tudtam, és ott összecsuklottam... Ez volt szeptemberben, januárban már simán lenyomtam 20 fekvőtámaszt, még a futást is megszerettem valahogy. Otthon edzegettem, kis kézisúlyzóval, gumikötéllel és egyszerű gyakorlatokkal, amiket a suliban is csináltunk. Még cigánykerekezni is megtanultam egyedül! :)
A fekvenyomást lényegében nem én választottam, hanem ő választott engem. Az edzőm a suliban volt tesitanár, egyszer bejött egy órára, és az óra végén odahívott magához. Nem kellett sokat győzködnie... :) Másnap, az első edzésemen kiderült, tehetségem is van hozzá, versenyszerűen nyomtam 32 kilót, és azonnal beleszerettem!
Éreztem, h ez valami egészen különleges, ahogy befekszem a súly alá, és hirtelen minden gondolat kiürül a fejemből... Csak én vagyok, és a súly. Attól a naptól szinte minden délutánomat a kicsi alagsori tornateremben töltöttem, néha még reggel, órák előtt is lementem. Az edzésben elég rendesen visszafogtak az első fél évben, (30 kiló volt a max, amivel edzhettem) de annál többet csináltam mást: hasaztam, futottam, lehúzást, tárogatást kézisúlyzóval, tricepszre edzettem, hátaztam sokat... Hamar meglátszott rajtam a változás.
Kitérő
Így májusra eljutottam a 49 kilós testsúlyig, nyomásban a 40 kilóig. Ekkor egy "szakértő" tanácsára abbahagytam (szerinte tönkreteszi a beteg gerincemet, ha magasabb szinten folytatom), de kegyetlenül hiányzott... Próbáltam más sportokat: karatéztam, vízilabdáztam, szertornáztam, de azt az érzést, azt a hangulatot egyik se adta vissza, amit fekvenyomóként megtapasztaltam. Nem is bírtam sokáig: november elején újra gyúrni kezdtem, de mellette még kétféle edzésre jártam. Ez nagyon rossz döntés volt, a karate, a szertorna és a fekvenyomás egészen másfajta edzést igényel, így a képességeimhez képest nagyon lassan fejlődtem.
Még így is megnyertem a fekvenyomó diákolimpiát, és nem sokkal utána eldöntöttem: lesz, ami lesz, kitartok emellett! Abbahagytam a másik két sportot, és újra szerelembe estem! ;) Május óta igazolt versenyző vagyok.
Egyensúly
Sajnos a nagy lelkesedésben elkövettem egy súlyos hibát: csak a fekvenyomásnak éltem, folyton ez járt a fejemben, erről beszéltem, ezzel álmodtam, nem jártam társaságba sem... Több barátomat is elvesztettem emiatt... De hál' Istennek a legjobb barátnőm, aki mellesleg erőemelő, még idejében helyrebillentett, így visszatértem a való életbe :)
A jelen
A testsúlyom most 52 és 53 kg között ingadozik, -52 kg-ban versenyzek majd. Úgy szeptember közepén kezdek csak diétázni, addig pedig igyekszem egészségesen étkezni: sok gyümölcs, zöldség, tejtermék és sovány hús, kevés egyszerű és több összetett szénhidrát. Tápkieget nem használok egyáltalán, de nem is érzem szükségét.
Hetente 3 edzésem van felsőtestre, és 1 napon lábazok, hogy annak is legyen valami formája. :) Futni is szoktam, heti 2x40 percet, többet a hátam miatt nem lehet(igazából még ennyit se nagyon).
Nyomásban most 50 kilóval edzek, a maxom versenyszerűen, vagyis megállítva a mellkason 55 kg. Többet még nem próbáltunk, de szerintem menne még 57,5 is. A versenyre a cél ruha nélkül minimum 60 kg, de én többet szeretnék. Még nem tudom, hány ellenfelem lesz, augusztus végén kapjuk meg a nevezési listát...
