Régen jártam erre, sok dolog leírása elmaradt, ezért megpróbálom összefoglalni, mi történt az elmúlt hetekben. A nyári meleg beköszöntével semmi kedvem az edzésekhez. Az iskola utolsó heteiben belehúztam és megpróbáltam a pozitív oldaláról nézni, hogy literszámba folyik a víz rajtam minden edzésen és csak azért is lementem edzeni minden kora délután. Komoly csodálkozás ül ki az emberek arcára, amikor a lábedzéseimet délben, a legnagyobb melegben egy légkondi nélküli edzőteremben mackónadrágban csinálom végig. Szenvedek másfél órát, cserébe definiáltabbak lesznek az izmok. Na és az a feledhetetlenül elégedett érzés, amikor leveszed a nadrágot és a combjaimon kidagadnak az erek, amiket egyébként soha nem látok...leírhatatlan. A nyári szünetben lecserélem a konditermi súlyzós edzéseket. Legalább júliusra. Az utóbbi hetekben egyre kevesebbet jártam edzeni és egyre többet úsztam helyette. Az úszás tökéletesen hasztalan tömegnövelésre egy bizonyos szint felett, azonban izommegtartónak nem utolsó. Megmozgatja az egész testet, kíméli az ízületeket és növeli a tüdőkapacitást és az állóképességet. Az úszás mellé beiktattam minden napra fél óra intenzív nyújtást és elővettem a porosodó P90X edzésprogramot. A has és törzsizmok erősítéséhez tökéletes segítséget nyújt a szünetre, emellett minden nap tekerek biciklivel min 45percet. Természetesen terepen. Teljesen átállok szálkásításra és – elsősorban - az állóképességem növelésére , háttérbe helyezve az izomtömeget és az erőnövelést. Az eddigi erőfeszítéseim eredménye: néhány hét alatt a mérleg -4kgt mutat stagnáló erőszint mellett. Az étkezésem több fehérje és kevesebb szénhidrátból áll, amit holnaptól visszaállítok „normális” mennyiségű fehérjére és több szénhidrátra. A rengeteg kardiózás úgyis megemelt kalóriaszámmal párosul. Arra számítok, hogy lesz még izomtömeg- és erőcsökkenés is a súlyok elhagyása és a rengeteg kardió miatt, de szeptemberben – köszönet az izommemóriának – két hét alatt visszaszedek mindent és újult erővel, nagyobb tüdőkapacitással és definiáltabban vágok neki a tanévnek, kiegészítve néhány kiló Scitec Whey professional fehérjével és egy pár kiló Jumbo tömegnövelővel. És persze az elmaradhatatlan BT Vitabolic és ki tudja még mivel. A nyár alakulásáról – az edzések szemszögéből – majd beszámolok...
Rendhagyó cikként készítettem egy listát azokról a zenékről, amelyeket én mindenkinek ajánlok edzésekre. Nincs gyengédebb és keményebb "vonal", edzeni csak teljes erőbedobással érdemes. A lista nem teljes de amint összejön néhány új kemény zene, egy újabb bejegyzésben összegyűjtöm őket.
A héten egy új arculattal újraindult konditeremben jártam egy szemináriumon, ahol találkoztam Kathi Bélával. Először találkozom profi testépítővel személyesen, így az első néhány percben a látványtól megszólalni sem tudtam. Hatalmas izomtömeg, óriási karok, combok és mellette mégsem puha felépítés, mint ahogy egy 142 kilós embertől azt látjuk nap mint nap. A srácoktól megkérdezte, hogy milyen edzést szeretnének látni, akik erőemelőként azonnal a guggolást választották. Láthattunk szabályos guggolást és merevlábú felhúzást, a sorozatok közötti szünetekben pedig mesélt az életéről, a szabályosságról, a háttérről és - teljesen korrekt módon - a hátrányokról is, megfűszerezve egy csipetnyi humorral. Az edzések végén egy kis fekvenyomást láthattunk gépen kb. 220kilóval, majd egy kis csigás összetolást és jöhetett a fotózkodás. Mondanom sem kell, elvesztem mellette. Ahogy egy-két emberen kívül mindenki. Ezután tanácsokat adott és edzésterveket írt. Kaptam az alkalmon és kértem egy "tömegnövelő" edzéstervet lábra, mivel mindig is vékonynak tartottam. Odahívott, megtapogatta a combomat és a vádlimat, majd azt mondta hogy semmi gond nincs az arányokkal, de ír nekem egy edzéstervet. Hozzátette, ne várjak csodát tőle és ez így van jól. Az edzésterv nem csodapirula, csak egy terv a lehető legnagyobb hatékonyság elérésére. A nap végére néhány tanáccsal, egy edzéstervvel, pár fotóval és sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
Amikor először lementem az edzőterembe, még kerültem a "nagyokat". Laikusként félelmetesnek és veszélyesnek tűnnek az izmos emberek és a köztudatban erősen él a tévhit, hogy a nagydarab emberek mind maffiózók és agresszívek. Valójában ez nem igaz, hiszen józan paraszti ésszel belegondolva, az agresszív hajlamot a félelem szüli. Egy erős embernek nagy a biztonság érzete, miért lenne agresszív? S akinek van gyúrós ismerőse vagy járt már edzőterembe az tudja, hogy ezek az emberek még barátságosabbak mint az utca embere.
Egy hónapja nem írtam de ez nem jelenti, hogy abbahagytam az írást. Az embert a tettei mutatják meg, szól a közhely... Most a tettekről lesz szó. A legtöbben annyira felszínesen gondolkodnak hogy elakadnak a MIT? kérdésnél, majd hibás következtetéseket vonnak le és magukba zuhanva csodálkoznak, ha csalódnak a másikban. Nem az számít MIT tesz egy ember nem számít hogy jót vagy rosszat cselekszik. Ez úgyis csak egy nézőpont. Nincs jó vagy rossz dolog. Az, ami valójában számít egy másik kérdőszóval írható le: HOGYAN. Hogyan teszi, amit csinál? Nézz meg egy embert és láss túl azon, hogy neked szimpatikus-e amit csinál. A „mit csinál?” csak az agyad etetése szeméttel. Nézz mélyebbre és arra figyelj, hogyan csinálja amit tesz. A MIT kérdéssel megláthatod hogy neked tetszik-e ami neki is. A mit kérdéssel egymásra találhatnak a közös érdeklődések, de hamar csalódhatunk az emberekben „egy klikken belül” is. Ebből lesznek a széthúzások és az „oldalak”. Ebből lesz a csalódás, a fájdalom és egy csomó negatív szemét.
Figyeld meg az embert, figyeld amit csinál, azt HOGYAN csinálja... Itt találhatsz hazugságot, szenvedélyt, bátorságot, kitartást, félelmet, feladást, lustaságot, dühöt, önzőséget, tiszteletet, szeretetet és még ezernyi érzést. Mind megmutatják hogy milyen emberrel állsz szemben. A MIT kérdéssel csak a fejébe láthatsz egy embernek, a HOGYAN a lelkébe mutatja az utat. Ha pedig valakinek nem ismered a lelkét akkor könnyedén csalódhatsz( beszophatod, megszivhatod, rácseszhetsz stb. ) az emberekben. Vajon felad mindent amit elkezd? Végigcsinálja amit elkezd ha bele is pusztul? Nagy hévvel indul neki és utána semmi nem lesz belőle? Ha ehhez így áll, az élet többi részéhez is így fog hozzáállni? Költői kérdés. Mindez ott kapcsolódik a testépítéshez, hogy néhány napja megkérdeztek:
-Szerinted mi dönti el azt, hogy ki fogja vinni itt valamire és ki az aki csak bejön és szerencsétlenkedik?
-Nézd meg hogyan áll a dolgokhoz, hogyan éli az életét és megtudod. – válaszoltam.
Persze, ezt rengetegen nem értik. Alig két embert ismerek aki nem csak megérti, hanem a mindennapokban is a fenti elv alapján áll az emberekhez. Nézz mélyebbre a külsőségeknél és meglátod a győzteseket,a veszteseket és a törtető reménységeket.
A lábaimmal nem vagyok kibékülve. A formájuk megfelelő, szemből a négy combfej látszik, oldalról a lábbicepsz szintén. Olyan , mint a karom. Szemből kicsi, oldalról nagyobb. Alaptétel az életben, hogy a lehetőségek mindig ott vannak előttünk: Ahogy a konditeremben nézelődtem a kezembe került egy Your Body magazin, amiben pont a hardcore lábedzéshez adtak néhány tanácsot... Az én guggolás, kitörés, merevlábú felhúzás + „fordított fekvőtámasz” lábedzésem egy pinalegyezés( annak ellenére, hogy a harmadik széria guggolás után sokszor ájulás határon vagyok és magamban imádkozom hogy a keringésem ne adja fel...). Holnap úgy is a lábaimat edzem, ideje lesz kipróbálni az új edzéstervet...
-Nem jössz Xy-ra, erőemelő versenyre? – kérdezte egy jóbarátom.
-Nem, köszönöm, kihagyom. Engem nem vonz a versenyzés – válaszoltam – Ha van helyi verseny, elindulok rajta, lássam mire vagyok képes, de engem nem vonz a versenyzés. – mondtam. Majd témát váltottunk…
Nem vonz az erőemelés. Én a testépítést kedvelem, a hatalmas – és a lényeg – arányosan kidolgozott izomzat jobban lenyűgöz. Az erősportoknak ez a vállfaja áll közel hozzám,,,, számomra elegendő a kisebb versenyeken elért eredmények okozta tudat, hogy erőben sem kell szégyenkeznem. Szívesebben látnám magam hatalmas izmokkal, barna bőrrel csontszálkásan egy színpadon sok ember előtt, mint hatalmas súlyok megmozgatása közben. Nekem ez az oldala tetszik. Másoknak pedig a másik oldal. Szeretek testépítő edzéseket végezni, szeretek azzal foglalkozni, hogy X izomcsoportom el van maradva, akkor jobban dolgoztatjuk, ha a mellizmom felső része le van maradva a vállaim méretéhez képest, akkor jobban odafigyelek rá és ha a combhajlítóm vastagabb/vékonyabb a combhajlítómnál, akkor azzal törődjek. Szeretem az egészséges étrendet és szeretek három-négy óránként enni( és hallgatni a csodálkozásokat hogy miért eszek csak egy tányérral, s elhallgatni hogy én ma már 1023213-edjére eszem :) ). Persze, néha kivételt teszek de nem vagyok versenyző és nem is célom, viszont nem akarok az edzéseimen és a táplálkozási szokásaimon változtatni. I like this sport. Ennyi.
Fent említett ismerősöm és csapata szép eredményeket értek el és örülök hogy ilyen emberek vesznek körül, akik sikeres sportolók és a magánéletben is lehet rájuk számítani. Ahogyan egy versenyen is. Egyébként az erőemelés szépségeihez tartozik, hogy a sportolók nem csak az edzéseken, a versenyeken is segítik, bíztatják egymást. Az „ellenfeleket” is, nem csak a csapattársakat. Szándékosan zárójelbe tettem az ellenfél kifejezést,,, hisz ebben a sportban nem a másik versenyző az ellenfél. Az ellenfél mindig önmagunk. A saját határaink, korlátaink legyőzése a cél és ezt honorálják a díjakkal, nem a másik ember leküzdését.
Van egy régi mondás: „Aki képes legyőzni önmagát az verhetetlenné válik.”
Az erősportokban minden percben a saját határaink ellen küzdünk. Minden alkalommal, amikor egy falat rizzsel többet erőszakolsz le a torkodon, mint tegnap. Amikor egy ismétléssel többet csinálsz, mint tegnap. Amikor 2 kilóval több súlyt emelsz meg, mint tegnap. Amikor 2milliméterrel nő a karod egy hónap alatt és nem adod fel. Amikor az élet közbeszól és te mégis lemész és edzel. Amikor hatalmas viharban a cikázó villámok között sétálsz el az edzőterembe annak ellenére, hogy az összes haverodról tudod, nem jönnek. Amikor hajnali 5kor kelsz, hogy ne a nyári 35fokban kelljen a tűző napon kocognod és amikor már két napja nem ettél csak száraz rizst és párolt csirkemellet, maximum napi fél liter vízzel és úgy nézel ki,mint egy múmia, úgy érzed magad mintha anorexiás lennél és teljesen ki vagy készülve. Rengeteg ilyen helyzet van nap,mint nap amit az átlagember nem lát. Ő csak hatalmas vadállatokat lát ordítva, eltorzult arccal felállni a súlyokkal vagy szálkás, erezettségtől duzzadó napbarnított testeket egy színpadon vigyorogva pózolni…
Több van az erősportok mögött, mint az oly sokszor emlegetett testképzavar. A legtöbben a küzdelemért, a kitartásért, állóképességért és az élvezetért csinálják, az egészségért és a jobb közérzetért. S nem utolsósorban az elismerésért, hiszen valójában nem ahhoz kell a legtöbb kitartás, hogy megemlj egy relatív nagy súlyt. A kitartás akkor kell, amikor éveken keresztül néhány kilóért küzdesz. Itt buknak el a legtöbben és adják fel. Ők azok, akik valóban a külsőségek miatt edzenek és képtelenek a magasabb szintű, belső értékek megértésére…De…nem mindenki születik győztesnek.
Az első edzésem az „új” teremben. Idézőjelben, hiszen tanszünetben mindig ebben a teremben edzem és a szombati versenyre is a tulajdonossal mentünk. A terem jobban felszerelt a mienknél, van elegendő gép, súlyok és szakmai segítséget is szívesen nyújtanak, ha nem tudsz eligazodni a rengeteg edzésterv között amit az interneten találsz. Több EU és világbajnok erősportoló is rendszeresen jár ide edzeni, a délelőtt kivételével mindig vannak 5-10en, késő este akár 20-25en is edzenek egyszerre. Egyetlen gondom a zenével van, mindig valamilyen rádió szól, amitől a hideg is kiráz. Egy lassú Mariah Carey számra guggolni olyan, mint egy flexelő építőmunkás közelében megpróbálni operát énekelni. Kegyetlen.
A suliban délre végeztem, délelőtt megittam egy liter gyümölcslevet. Ez kellően megdolgoztatta a vesémet és a WC előtt töltött öt percben volt időm gondolkodni a mai edzésen. Karedzés…bicepsz, tricepsz… rajzolódott ki a fejemben és egy óra alvás segített megálmodni a részleteket.
Mire eljutottam a teremig, a friss tavaszi szellő hideg sarki szél kiűzte belőlem a fáradtságot. Első gyakorlat a már szinte klasszikus „bicepsz rúddal”, amit furcsa módon mindenki messzire elkerül. A többségnek fogalma sincs, hogy a karizmai számára a franciar- az egyenes rúd a megfelelő-e. A franciarúd könnyebb(nem terheli annyira az alkart és a csuklót) à ezt csináljuk. A könnyebb sosem vezet győzelemhez.
Ezután az egykezes váltott bicepsz következett. Itt oldalanként 12 a szériaszám, mely persze a harmadik sorozat végére váltott kalapácsbicepsz gyakorlatba megy át. Direkt.
Harmadik gyakorlatként a koncentrált bicepszet csináltam. Számomra az egyik legnehezebben kivitelezhető gyakorlat. A maximális feszülés elérése a váll és a lendület bevonása nélkül annyira kicsi súllyal megoldható, hogy néha elszégyellem magam. Inkább csinálom szabályosan, mint egy centit is belerángassak és elvesszen a gyakorlat lényege.
A bicepsz edzése után az ellentétes izomcsoportot kínoztam meg…a csuklyá…helyett a tricepszet. Csigás letolás, régi nagy kedvenc és mindig az első helyen áll a kötött mozgás ellenére. Imádom. Rendesen megpakolom a gépet, ügyelek a vállam tartására és hogy derékszögig engedjem a fogantyút, majd egy erőteljes kilégzéssel megindítsam lefelé a kötelet és nézzem a tükörben ahogyan megfeszül a karom.
Második gyakorlatként tricepszgépet használtam. Nem tudom elmagyarázni. Olyan, mint egy Scott-pad csak tricepszre. Lefelé nyomod a súlyt, nem húzod, mint a bicepsz edzésénél. A kötött pálya segít a koncentrációban és a csúcsösszehúzódás elérésében, amely után a tricepsznyújtás egykezes súlyzóval egy megváltás. A derékszögig engedésnél én kicsit komolyabban beengedem a súlyt a hátam mögé, nyúljon meg rendesen az a háromfejű karizom.
Miután végeztem felnézek a falon kattogó órára és elmosolyodom. Mosolygok a fájdalomtól és attól, hogy mindezt 45 perc alatt megcsináltam. 45 perc egy karedzés. Hat gyakorlat. Teljes bedurranás és kikészülés. Holnapra lazítok. Váll és csukló edzése…
Az elmúlt két hét mozgalmasan telt, ami a tapasztalat szerzést illeti. A versenyen, amit szerveztem az utolsó utáni pillanatban eldöntöttem, hogy elindulok. Elindultam. Megnyertem. Kicsit örültem és kicsit nem. Örültem hogy a legjobb vagyok és nem örültem, hisz – annak ellenére hogy semmi szabálytalan nincs benne – megnyerni a saját versenyemet…kicsit…frusztráló. Mondjuk mellettem áll hogy egyáltalán nem készültem, még a rendezvény előtti éjjel is buliztam egyet és a verseny előtti délelőttön ideges voltam. Ideges, hogy minden sikerüljön és ideges, hogy ne rontsunk el semmit és egyáltalán legyen az egészből valami, hiszen öt perccel a hivatalos kezdés előtt rajtunk, szervezőkön kívül mindenki csak lézengett a teremben.
A következő héten kivettem egy kis betegszabadságot, a teljes kimerültség meghozta a „gyümölcsét”, a szervezetem túledzés gyanús tüneteket produkált.
Hétvégén egy másik versenyen voltam, mint néző. Ismerőseim (akik közül páran az én rendezvényemen is indultak) részt vettek rajta és elmentem megnézni az eseményt és egy kis tapasztalatot szerezni, hogyan megy egy „igazi” verseny. Fekvenyomó ruha és a többi…
Ma pedig egy kegyetlen rossz melledzést húztam le. Hónapok óta a legrosszabb teljesítményt nyújtottam…Legszívesebben kimentem volna a mosdóba és belevertem volna a fejemet a kézmosó sarkába. Ha lenne sarka…Vannak pillanatok amikor képtelenek vagyunk összeszedni magunkat és teljesen feleslegesnek tartjuk az egészet. Az edzést, az önkínzást és a küzdelmet. Ezt hívják a motiváció hiányának. Nincs cél, nincs út, nincs harc és nincs győzelem.
Holnaptól edzőtermet váltok egy hónapig. Új gépek, új tervek, új emberek, új légkör. Változtatásra van szükségem.
Testépítés, Fekvenyomás és erőemelés. Az erősportoknál a végeredmény látványos, a munka ami odavezet, kevésbé.
Mi ezt a munkát,kitartást és küzdelmet mutatjuk meg olyan emberek szemével,akik az életmódjukká tettek egy-egy sportágat. Tapasztalatok, versenyek, bukások, edzések és motiváció amit itt találsz.
Bejelentkezés
Friss kommentek
BusinessandBarbell:
Meglepő, hogy ennyi év után még mindig elérhetőek a 10 évvel korábbi edzésterveim.
Bár a blog műfa... (2021.03.21. 16:16)3 hetes 4 napos edzésterv
Neutronlovag:
A Január első 2 hetében nyomtam 4000-ig jutottam, de utána meglett a jujutsu dan vizsgám időpontja... (2012.03.01. 18:38)10 000 Swing Challange
